Jézus elfogatása: a →szenvedéstörténet része, melyet részletesen János apostol jegyzett le (Jn 18,1-11), de a szinoptikusoknál is szerepel (Mt 26,47-56; Mk 14,43-52; Lk 22,47-53). - Jézust többször is megpróbálták letartóztatni és megölni (vö. Lk 19,42; 20,19; Jn 8,59;11,45-53; 12,10), de elfogására csak akkor kerülhetett sor, amikor az Atya iránti engedelmességében erre Ő maga elérkezettnek látta az időt (vö. Jn 17; →főpapi ima). Az →utolsó vacsora után Jézus a →Getszemáni kertben imádkozva készült a kereszthalálra (→Jézus az Olajfák hegyén), hiszen „tudta, mi vár rá” (Jn 18,4). - Elfogására a főpapok és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat jött. Jézus egyik tanítványa, Iskarióti →Júdás vezette őket. Júdás odalépett Jézushoz és megcsókolta Őt, ezzel jelezve a katonáknak, kit kell elfogniuk (→Júdás csókja). Jézus megkérdezte Júdástól: „Barátom, miért jöttél?” (Mt 26,49-50). - János a templomőrség e különítményén kívül még egy „csapat katonáról” is beszél. Ez első hallásra azt sugallja, hogy az Antonius-várban állomásozó római katonák egységéről volna szó. Több szempontból is valószínűtlen azonban, hogy a római katonaság részt vett volna ~ban. Az első, hogy a János által használt „szpeira=kohorsz”, mint a légió tizedrésze, 600 embert jelent. S ha nem kohorszról, hanem csak manipulusról, azaz fél-kohorszról van szó, az 2-300 katonát jelent. A róm. katonaság ilyen mértékű megmozdulása egy zsidó belügynek számító letartóztatás esetén túlzott lett volna, és a jeruzsálemi katonai főparancsnok tudta nélkül kivihetetlen. - A másik megfontolás szerint ha a róm. katonák jelen lettek volna, az első út a kohorsz állomáshelyére, az Antonius-várba vezetett volna. Ezzel szemben az evangélisták szerint Jézust először a főpaphoz vitték. Nehéz elhinni, hogy egy római katonai parancsnok rávehető lett volna arra, hogy foglyát először a volt főpaphoz, Annáshoz vigye, s utána még Kaifás főpap elé is odaállítsa. -János tehát a „csapaton” is zsidó katonai egységet ért. E szóhasználatot a Septuagintában és Josephusnál is megtaláljuk zsidó katonai egység jelöléseként. Akkoriban Jeruzsálemben az egyetlen katonasághoz hasonló szervezet a templomőrség volt, mely a tp-felügyelők parancsnoksága alatt állt. Ezért valószínűbb, hogy János nem római katonaságot, hanem a tp-őrséget és ennek tisztjeit említi ~nál. - Jézus utolsó csodáját elfogatásakor tette: megérintette és meggyógyította →Malkusnak, a főpap szolgájának jobb fülét, melyet Péter vágott le. - A megkötözött Jézust a Kidron-völgyön keresztül bevitték a városba, „először Annáshoz” (Jn 18,12). Ezzel megkezdődött →Jézus pere. - Ikgr-ban ~nak 3 motívuma ált. együtt szerepel: Júdás megérkezik a katonákkal a Getszemániba, Jézus meggyógyítja a főpap szolgájának, Malkusnak a fülét, a megkötözött Jézust elvezetik. Önállóan csak Júdás árulása fordul elő. Az első ábrázolásokon Jézus elfogatásakor is fönséges Úr: a képmező közepén áll, lényegesen nagyobb, mint kísérői v. a katonák (Ravenna, S. Apollinare Nuovo, mozaik, 520/25). E korai képeken a Malkus-epizódot Péter csak jelzi kardja kirántásával v. azt megelőző kézmozdulatával. - A ~nak 2 mozzanatát ábrázoló alkotások (Hludof-pszaltérium, Moszkva, Tört. Múz., 9. sz. 2. fele) →János evangéliumából indultak ki, melyből hiányzik Júdás csókja, s az Úr maga fedi föl önmagát. - A karoling műv-ben kis részleteket is reálisan ábrázoltak (a katonák hátrakötik Krisztus kezét), s a Malkus-epizódot is részletesen kidolgozták (Egbert-kódex, Trier, Városi Kvtár, 980 k.). - A →bizánci művészetben ~ mozgalmas típust alakított ki. Júdás csókját majdnem mindig ábrázolják, poroszlók és tanítványok szoros csop-ban veszik körül Krisztust és Júdást (Tetraevangeliarium, Parma, Biblioteca Palatina, 1178-80). A 9. sz. zsolt-illusztrációkban látható először a poroszlók földre zuhanása. A 11. sz-tól a kompozíció része Malkus meggyógyítása is (Strasbourg, szegyh., timpanon, 1275-80). **

Sachs 1980:143. - KML 1986:186.